Nappali gekkók tartási problémáiból eredő kórképek

Szöveg és fotók: dr. Gál János

 

A nappali gekkók kedvelt kis/közepes termetű, fákon, a lombkoronában élő, élénk színű, érdekes viselkedésű gyíkok. A hímek nagyon harciasan védik kis élőhelyüket, otthonterületüket, ami lehet akár egy banánlevél is. Ide más hímet nem engednek be, de a nőstényeket nem üldözik el. Alapvetően rovarokkal táplálkoznak, de túlérett gyümölcsöket, nektárt is szívesen fogyasztanak. Mivel viszonylag könnyen beszerezhetők, gyakran kerülnek terraristákhoz. Ahhoz, hogy a kis gekkók egészségesek legyenek és megéljék a matuzsálemi életkort néhány szabályt be kell tartani a gondozásuk során. Ezek elmulasztása esetén az alábbiakban részletezett kórképekkel találkozik az állatorvos a nappali gekkók körében.


A nappali gekkók igénylik a napfényt, terráriumi tartásuknál az UV fényforrást. Ez segíti számukra a megfelelő, aktív D-vitamin szintézist, ami a bélbeli kalcium felszívódás elengedhetetlen faktora. A bélben csak akkor szintetizálódik az ún. kalciumkötő fehérje, ami a kalcium felszívódásban elengedhetetlen, ha elegendő aktív D-vitamin van a szervezetben. Ennek hiányában a gekkók kalciumhiányos kórképben, angolkórban szenvednek. A kis állatok csontjai gumiszerűvé válnak, elvesztik szilárdító szerepüket és az állatok nem tudnak megfelelően mozogni. Az ilyen gekkók a talajon fekszenek, sötét, szürkés-zöld színük lesz. Az állatorvosi ellátás mellett (kalciumpótlás, D-vitaminadás) a terraristának is van feladata. Be kell szereznie olyan UV fényforrásokat, melyek spekruma megfelel a gekkók igényeinek. Az UV izzókat, fénycsöveket úgy kell a terrárium üzemeltetni, hogy azok kifejthessék hatásukat. Nem hatékony az az UV fényforrás, amit a terráriumüveg tetejére tesznek, mert az üveg szűri a sugarakat. Jó ha a nyári időszakban hálóból készült napoztató ketrecben közvetlen napfényt is kapnak a gekkók.

A nappali gekkók a terrárium üvegfalán is képesek mozogni, mert az ujjaik talpi felületén bőrlemezkék vannak, amiken apró kis szaru horgocskák ülnek. Ezek rendkívül sérülékenyek, könnyen letörnek. Így pl. ha a kis gekkó nem megfelelő aljzatú terráriumban él és végigfut a talajon, ezek a kis szaruhorgok leesnek. Az ilyen állatok már nem tudnak felmászni a terrárium üvegfalára és stressz helyzetbe kerülnek. Az aljzaton fekszenek, színeik sötét árnyalatúak lesznek. Két teendő van ilyen esetben: - ki kell cserélni a hibás aljzatot (pl. a homok vagy kerti föld aljzat ez esetben nem megfelelő, inkább a fenyőkéreg őrlemény az alkalmasabb), - mesterségesen etetni kell a kis állatot a következő vedlésig, amikor a szarukarmocskák regenerálódnak. Erre a legalkalmasabb méz, víz és baracklekvár keveréke, amiből 1-2 cseppet teszünk az állatka fejére.
Az előbbiekben említettük, hogy a nappali gekkók igen heves harcokat vívnak a territóriumért. Így terráriumi viszonyok között csak egy hím és 1-2 nőstény tartható együtt. Az ivaréréshez közeledve a domináns hím üldözi az alárendeltet, aki elbújik, élénk színeit elveszti és előbb-utóbb megbetegszik. A hímeket éppen ezért elkülönítve kell tartani.
A nappali gekkók alkalmanként 2 tojást ragasztanak a terrárium határoló falára vagy a növények leveleire. Ezeknek a tojásoknak meszes a héja, amit a nőstény a nyak tájékán található mésztasakból mobilizál a tojásépítés utolsó fázisában. Ha nem volt megfelelő a szaporodási időszakra való felkészítés, azaz a nőstény nem kapott elegendő kalcium kiegészítést, akkor a tojások lerakása után elfogyasztja a frissen lerakott fészekaljat. Ennek kivédése érdekében nagyon fontos a mészraktár feltöltése a szaporodási időszakot megelőző hetekben, hónapokban.